Sokat hallottam róla, de még sosem próbáltam. Izgatott a dolog hiszen a motorozás az életem elengedhetetlen része. De ez a motoros hószán dolog valahogy eddig kimaradt.
Félni nem féltem, de mint minden új dolog izgalommal töltött el az első alkalommal.
Eljött a nagy nap. Megláttuk a szépen sorjában beállított hószánokat. Egyik szebb, mint a másik!
Rövid fejtágítás, gázadás, fékezés, megfelelő távolságtartás a másiktól és már indult is a próbakör. Tényleg nem egy ördöngösség viszont felemelő érzés. Egész más, mint kétkeréken vagy a quadon négykeréken. Élvezem! Tetszik! Menjünk már a terepre, türelmetlenkedem.
Elindultunk! A szemem sarkából lestem a többieket. Ki ügyesebben, ki kevésbé, de haladunk felfelé a Bucsin tetejére.
Miután felértünk egy hatalmas tisztáson kipróbálhattuk, hogy mit is tud a masina! Félelmetes erővel hasít alattam.
A szikrázó hó és a havas táj felemelő érzés és bár mínusz fokok röpködnek 1200 méter magasan a vakítóan csodálatos napsugarak simogatják a bukósisak alatt fülig érő számat.
Megfelelő gyakorlás után belevetettük magunkat a szinte égig érő fenyőerdőbe mely a tél kapitány tiszteletére a zöld színből hófehérbe öltözött.
Faljuk a kilométereket hegynek fel majd völgybe le. A hószánozás élvezetéhez még hozzátesz egy hatalmasat a természet mely még télen is ezernyi arcát mutatja.
Az ég kékje a szűz hó fehérsége és a vakítóan világító napkorong festői tájat varázsol körénk.
Átkelünk egy kicsiny patakon mely kitartott és még nem fagyott be.
A kristálytiszta víz tisztára mossa a szánok elejét.
Romantikus ötlet a hegy tetején a szánkókon elfogyasztani a hideg ebédet a székely finomságokból.
Délután a visszaút is tele volt természeti csodákkal viszont a karjaink és a combjaink is tele lettek az izomláz első jeleivel.
Visszatérve a szállásunkra jól esett a 40 fokos dézsa és a közel 100 fokos hordószauna melege mely kellemesen lazította el a hószántól elgémberedett testeket.
Mindenképpen javaslom, hogy aki teheti próbálja ki a motoros hószánt mert egy életre szóló élményt ad!
